Kúria IV.Pfv.20.613/2021/4 5 speciális anyagi jogi rendelkezés alapján ennek ellenére is védelemben részesítene. Az elsőfokú bíróság annak ellenére hangsúlyozta túl a magánéleti eseményének „abszolút, maximálisan védett, intim szférájához tartozó” voltát, hogy az eset körülményei másra utaltak. Az Mvtv. 8. § (2) bekezdésének nyitott tényállása alá tartozó események védelmének szintjét esetről-esetre kell meghatározni és az nyilvánvalóan különbözhet aszerint is, hogy a magánélettel kapcsolatban megőrizni kívánt képmás vagy hangfelvétel milyen körülmények között keletkezik. Ezért vizsgálta, hogy a felperesek milyen körben kívánták megőrizni a magánszférájukat. [14] A másodfokú bíróság kiemelte, hogy bár a felperesek esküvője és az azt követő lakodalom nem volt nyilvános esemény, azonban megtartására külső helyszínen került sor. A képfelvétel első részét természeti környezetben (egy tágas zöldterületen), a további részét pedig a lakodalmas helyszínen rögzítették. A felperesek megbízásából eljárt televízió készítette a hang- és képanyagot, a „kreatív fotózás”, az esküvő jelentős mozzanatainak a megörökítése a felperesek egyetértésével történt, ezért az nem tekinthető önkényesnek, a magánszférájukat háborítónak. A másodfokú bíróság megítélése szerint az Mvtv. által biztosított védelmet (annak szintjét) másként kell értékelni az otthon négy fala között – ebben az esetben nem kérdőjelezhető meg az intim szféra és a külső háborítás elhárításának igénye –, valamint a jelen ügybéli körülmények között zajló eseménynél. A családi és baráti körben megjelent résztvevők száma alapján a felperesek a magánéleti eseménynek olyan keretet adtak, amely nem volt mentes a külső, harmadik személyek jelenlététől, a nyilvánosságot tehát nem korlátozták teljeskörűen. A meghívottak és az általuk megbízott közreműködők előtt tanúsított magatartásukért az Alaptörvény O) cikke szerint viselt felelősség egyik következménye, hogy a mások számára láthatóvá tett, tehát magánéletükből látni engedett, azaz az Mvtv. 8. § (2) bekezdés értelmében önként feltárt cselekvésüket, magatartásukat nem illeti meg feltétlen védelem. [15] A másodfokú bíróság kiemelte, hogy amennyiben egy kifejezés (cselekmény) nem tartozik az alapvető jog gyakorlása szabadságának hatókörébe, arra a megnyilvánulásra az alapjog alkotmányos védelme nem terjed ki. Ezért az I. rendű felperes által végrehajtott, az alperes által értelmezett cselekmény akkor sem esik a magánélet védelmének hatálya alá, ha azt valaki családi, baráti körben tanúsítja és a jog a magánszféra keretei között eltűri. [16] A másodfokú bíróság a személyiségi jogsértés megítélése körében azt is értékelte, hogy a közlés szempontjából a felperesek esküvője csupán a közlés színhelye, mint járulékos körülmény kapott szerepet a híradásban. Hangsúlyozta, hogy az alperes híranyagában néhány képsor erejéig bemutatott felvételek hírértékét nem a „homofób” viccek és fogadtatásuk jelentette, ezért nem választotta és értékelte külön a képfelvételnek a lakodalomból bejátszott, a násznép szórakoztatására előadott vulgáris stílusú részletét (ismert személy gúnyolása) az I. rendű felperes cselekményének jogi minősítésétől. A felperesek fellebbezési ellenkérelmében sérelmezett egyéb felvételeket (menyasszonytánc, templomi esküvő, fogadás) pedig a perben csatolt képfelvétel nem tartalmazott, amely kizárta azok bármilyen szempontú értékelését. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [17] A jogerős ítélettel szemben a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérték.