1338 AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG HATÁROZATAI [25] Az Alkotmánybíróság a fentiekkel összefüggésben szükségesnek tartja azt is kiemelni, hogy az Alaptörvény 28. cikke a bíróságok részére alkotmányos kötelezettségként írja elő, hogy az ítélkező tevékenységük során a jogszabályokat az Alaptörvénnyel összhangban értelmezzék {pl. 7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [33]; 28/2013. (X. 9.) AB határozat, Indokolás [29]; 3/2015. (II. 2.) AB határozat, Indokolás [17]}. A bíróságnak a jogszabályok által kijelölt értelmezési kereteken belül kell azonosítaniuk az eléjük kerülő ügy alapjogi vonatkozásait, valamint a bírói döntésben alkalmazott jogszabályokat az érintett alapjog alkotmányos tartalmára tekintettel kell értelmezniük. [26] Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz alapján tehát azt vizsgálta, hogy az eljáró bíróságok helyesen ítélték-e meg a szóban forgó ügynek a véleménynyilvánítás szabadságával összefüggő kapcsolatát. [27] 2. Az Alkotmánybíróság jelen ügyben elsőként azt vizsgálta, hogy az eljáró bíróságok az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésével összhangban döntöttek-e a magánvádló közszereplői minőségének a megítéléséről. [28] 2.1. E tekintetben az Alkotmánybíróság elsőként áttekintette a közszereplői minőség megállapításával kapcsolatos gyakorlatát. [29] Az Alkotmánybíróság már több alkalommal is foglalkozott a szólásszabadság és a véleménynyilvánítással érintettek személyiségvédelmének összehangolására vonatkozó alkotmányossági szempontrendszer meghatározásával. A releváns határozatok következetes kiindulási pontja az, hogy „[a] közügyekkel összefüggő vélemény kinyilvánításának szabadsága a szólás- és sajtószabadság legbensőbb védelmi köréhez tartozik” {7/2014. (III. 7.) AB határozat, Indokolás [45], hasonlóan 3145/2018. (V. 7.) AB határozat, Indokolás [29]}, ezért ebben a körben a véleménynyilvánítással szembeni személyiségvédelem ereje korlátozottabb. Bár az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésének hatálya annál szélesebb kört fed le, különösen erős alkotmányos védelmet biztosít a közügyek vitájának körébe sorolható kifejezéseknek. Az alapjogi bíráskodás fontos értelmezési kérdése tehát, hogy mely megszólalások tartoznak a közvitához és melyek nem. [30] Ezzel kapcsolatban elsőként a személyiségvédelem polgári jogi mércéit elemző 7/2014. (III. 7.) AB határozat fejtette ki, hogy „[a] közügyek megvitatása körében elhangzó véleménynyilvánítás és a rá vonatkozó védelem fókuszában elsődlegesen nem a szólással érintett személyek státusza áll, hanem az, hogy a megszólaló valamely társadalmi, politikai kérdésben fejtette ki nézeteit. A közéleti véleménynyilvánításra vonatkozó alkotmányos szempontok eszerint egyfelől tágabb körben lehetnek irányadók, mint a közhatalom gyakorlóit vagy a hivatásszerűen közszereplést vállalókat érintő vélemények köre, másfelől viszont nem állítható, hogy a közéleti szereplőket érintő bármely – köztük a közügyekkel semmilyen kapcsolatban nem álló – közlést e szempontok szerint kell megítélni.” {7/2014. (III. 7.) AB határozat, Indokolás [47]} Ezzel összhangban hangsúlyozta az Alkotmánybíróság, hogy „[a] jogalkalmazás során mindenekelőtt arra kell tekintettel lenni, hogy mivel a politikai véleményszabadság fókuszában elsősorban maguk a közügyek, nem pedig a közszereplők állnak, a közügyekre vonatkozó szólások mindegyike fokozott védelem alá tartozik, és ezáltal korlátozza az általa érintettek személyiségi jogainak védelmét. A személyiségvédelem korlátozottsága tehát nem csupán a hivatásszerűen közszereplést vállalók esetében érvényesülő szabály, hiszen a közügyek vitatása adott esetben – a konkrét társadalmi vita erejéig – annál szélesebb személyi kört érinthet.” {7/2014. (III. 7.) AB határozat, Indokolás [57]} [31] Az Alkotmánybíróság ugyanakkor arra is kitért, hogy mindez korántsem jelenti azt, hogy a jogalkalmazás során ne lenne irányadó tényező az adott megszólalással érintett személy státusza, körülményei: „A közéleti szereplőkre vonatkozó beszéd mindazonáltal a politikai véleménynyilvánítás központi alkotóeleme. A közügyek megvitatásának lényegi részét jelentik a közügyek alakítóinak tevékenységét, nézeteit, hitelességét érintő megnyilvánulások. A társadalmi, politikai viták jelentős részben éppen abból állnak, hogy a közélet szereplői, illetve a közvitában – jellemzően a sajtón keresztül – résztvevők egymás elképzeléseit, politikai teljesítményét és azzal összefüggésben egymás személyiségét is bírálják.” {7/2014. (III. 7.) AB határozat, Indokolás [48]} Ehhez kapcsolódóan fejtette ki az Alkotmánybíróság azt is, hogy egyfelől „a közhatalmat gyakorló személyek és a közszereplő politikusok esetében a személyiségvédelem korlátozottsága mindenki máshoz képest szélesebb körben minősül »szükségesnek és arányosnak«, másfelől viszont ha a személyiségvédelem korlátozottsága melletti érvek gyengülnek, akkor még a közhatalom gyakorlók körén belül is önálló mércék kialakításának van helye […]” {7/2014. (III. 7.) AB határozat, Indokolás [57]–[58]}. [32] Büntetőjogi kontextusban a 13/2014. (IV. 18.) AB határozat emelte ki, hogy a konkrét véleménynyilvánítások közvitához tartozásáról összetett mérlegeléssel kell döntést hozni. „A nyilvános közlés megítélése során elsőként arról szükséges dönteni, hogy az adott közlés a közügyekben való megszólalást, közérdekű vitában ­kifejtett