2019. 27. szám 1661 (illetve jelen esetben inkább destruktívak) a helyi intézmények fejlesztését elősegítő közgyűlési tárgyalások, illetve szavazások során. A kijelentés egyes elemeinek cáfolatára pedig a kampány további részében sor kerülhet, ahogyan ezt a támadott végzés és az annak alapjául szolgáló HVB és TVH döntések is kimondták. [32] Az Alkotmánybíróság mindezek alapján úgy ítélte meg, hogy a Győri ítélőtábla mérlegelése az Alaptörvénnyel összhangban lévő jogértelmezésen alapul, és a bíróság a mérlegelés alkotmányossági szempontjait nem sértette meg. Ezért a végzés nem sérti az Alaptörvény IX. cikk (3) és (4) bekezdését, valamint a 28. cikkét sem. [33] 5. A fentiekkel összhangban megállapítható tehát, hogy a választási kampányok során a Ve. széles eszköztárat biztosít a jelöltek számára a választópolgárok meggyőzésére, és ezekkel összefüggésben az alkotmánybírósági gyakorlatból is az következik, hogy a választási kampányokban az egyes kijelentések megítélése tekintetében a tényállítások és a (politikai) véleménynyilvánítások közötti határok kitolód(hat)nak. Ismételten szükséges azonban megjegyezni, hogy az Alkotmánybíróságnak a választási kampány szabad folyását védő eddigi gyakorlata és a most, illetve korábban összegzett értelmezése nem jelenti azt, hogy a jelöltek bármilyen valótlan információt, állítást terjeszthetnek egymásról, vagy az igazságot elferdítő állításokkal, féligazságokkal a választókat szabadon megtéveszthetik. Hatásköri keretei között ezért ezek felett őrködhet az Alkotmánybíróság. Ezen túlmenően azonban a választási kampány etikai kérdéseit az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatja, ez ugyanis a kampányban résztvevők felelőssége. A jelöltek részéről a kampányokban tett túlzó vagy meghökkentő állítások megfogalmazása ugyanis olyan negatív folyamatot generál, amelynek káros hatásait minden jelölt felismerheti és ez az egész társadalmat sújtja. A jó erkölcsöt és a jó ízlést figyelmen kívül hagyó megnyilvánulások morálisan minősítik azt is, aki ilyen eszközökkel él. Az alapjogilag védett szólásszabadság nem jelenti ugyanis azt, hogy minden, nem jogellenes, hátrányos jogkövetkezményekkel nem járó lehetőséggel élni is kell. Etikai szempontokon túl ezt diktálja minden érintett jól felfogott saját érdeke is. [34] Mindemellett azt is hangsúlyozni kell, hogy fenti alkotmányossági szempontok a mérlegelés lehetséges határát is kijelölik. E szerint, ahogyan már a 3107/2018. (IV. 9.) AB határozatban is fogalmazott az Alkotmánybíróság: ha a megnyilatkozásnak észszerűen még a kampány körülményei között sem tulajdonítható olyan jelentés, amely szerint a közlést a választók az érintett múlt- vagy jövőbeli politikájára vagy a jelölt alkalmasságára vonatkozó politikai véleményként értelmezik, akkor helye lehet a közlő valótlan tényállítás miatt történő felelősségre vonásának. Minél közvetettebb módon kötődik egy kijelentés a jelölt politikai tevékenységéhez, programjához, illetve minél önállóbb jelentősége és minél nagyobb súlya van a megnyilvánulás ténybeli elemének, annál inkább sor kerülhet arra, hogy az állítás jogszerűségének megítélésére valóban a tényállításokra irányadó követelmények alapján kerüljön sor {lásd: 3107/2018. (IV. 9.) AB határozat, Indokolás [32]}. Budapest, 2019. október 7. Dr. Varga Zs. András s. k., tanácsvezető alkotmánybíró Dr. Horváth Attila s. k., Dr. Schanda Balázs s. k., Dr. Szívós Mária s. k., alkotmánybíró előadó alkotmánybíró alkotmánybíró Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1600/2019. •••