2022. 14. szám 1335 képpen alkalmas arra, hogy a magánvádlót negatív színben tüntesse fel. Ennek erősítéséhez pedig az indítványozó által hozzátett megjegyzés is hozzájárult. Ezzel együtt az elsőfokú bíróság szerint az indítványozó nem követett el bűncselekményt a cikk megosztásával, mivel sem oka, sem lehetősége nem volt a cikk valóságtartalmának ellenőrzésére. A cikkhez fűzött megjegyzés sem jogsértő az elsőfokú bíróság szerint, mivel ő csak egy közérdeklődésre számot tartó cikk kapcsán osztotta meg véleményét, és a megfogalmazásban sem volt semmi becsületsértő. [4] A másik Facebook profilon megjelent bejegyzéshez való hozzászólások kapcsán az elsőfokú bíróság az alábbiakat rögzítette: az indítványozó tagadta, hogy a „szocicsicska” kifejezést a magánvádlóra értette volna, a „böszme” kifejezés pedig álláspontja szerint nem becsületsértő. Az elsőfokú bíróság vizsgálta a bejegyzést is, amihez a kommentek érkeztek: e szerint a bejegyzésben szerepelt a magánvádló arcképe, és a bejegyzéshez érkezett nyitókomment is róla szólt (bár maga a bejegyzés elsősorban nem róla közölt információt, hanem a polgármester-jelöltről). Ezért az elsőfokú bíróság szerint a „szocicsicska” kifejezés egyértelműen a magán­ vádlóra is vonatkozott. A bíróság szerint a „csicska” szó pejoratív, és alkalmas egy személy becsületének a csorbítására. A „böszme” kifejezés tekintetében is arra jutott az elsőfokú bíróság, hogy az negatív tartalmú, ugyanis egy értelmi képességében csökkent, fogyatékos és ostoba személyre utal. A szövegkörnyezet szerint is arra jutott a bíróság, hogy ezzel az indítványozó a magánvádlót akarta negatív színben feltüntetni. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a kommentben elhelyezett „szocicsicska” és „böszme” kifejezésekkel az indítványozó megsértette a magánvádló becsületét, ráadásul a Facebookon történő nyilvánosan elérhető bejegyzéssel a nagy nyilvánosság előtti elkövetés is teljesült, ezért megállapította az indítványozó büntetőjogi felelősségét. [5] 2. Az elsőfokú bíróság döntésével szemben az indítványozó (felmentésért) és a magánvádló (súlyosításért, mivel álláspontja szerint az indítványozó nagy nyilvánosság előtt követte el a cselekményét, ugyanis a közösségi ­média profilját több mint 10 000 ember követi) is fellebbezéssel élt. A másodfokon eljáró Veszprémi Törvényszék (a továbbiakban: másodfokú bíróság) az indítványozót rágalmazás vétségében is bűnösnek mondta ki, és a próbára bocsátás mértékét két évre növelte. [6] A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítette, és ítéletében kiemelte, hogy az indítványozó közösségi oldalán meg is osztotta egy honlap „Pártjából kirúgott börtön szocialista aspirál alpolgármesterségre Sümegen” cikkét, amelyhez a magánvádló fotóját is csatolta. A cikkben a másodfokú bíróság szerint további sérelmes mondatok és állítások szerepeltek. Kiindulási pontként a másodfokú bíróság is osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját: miszerint a magánvádló a kampány során valóban közszereplő volt, de az indítványozó Facebook bejegyzéseikor már nem. A kiegészített tényállás alapján a másodfokú bíróság megállapította, hogy osztja ugyan az elsőfokú bíróságnak a becsületsértés vétsége tekintetében tett megállapításait (mind a „szocicsicska”, mind pedig a „böszme” szavak tekintetében), a rágalmazás vétsége vonatkozásában azonban más álláspontra helyezkedett. Álláspontja szerint ugyanis az indítványozó által megosztott cikk címében és tartalmában elhangzó állításokért az indítványozó is felelőséggel tartozik, és ezért emiatt megállapítható az ő büntetőjogi felelőssége is (a rágalmazás vétségében). [7] 3. A másodfokú ítélettel szemben az indítványozó fellebbezéssel fordult a Győri Ítélőtáblához (a továbbiakban: harmadfokú bíróság), amely ítéletében az indítványozó cselekményét egységesen rágalmazás vétségének minősítette, és őt egy év próbára bocsátotta. [8] A harmadfokú bíróság szinte minden tekintetben osztotta a másodfokú bíróság érvelését, ugyanakkor kiemelte, hogy az egységes bírósági gyakorlat szerint az azonos sértett sérelmére, azonos alkalommal elkövetett cselekmények esetében a becsületsértés beolvad a rágalmazás vétségébe, azaz ezen két bűncselekmény nem állhat egymással halmazatban. Erre tekintettel az indítványozó felelősségét a harmadfokú bíróság egységesen rágalmazás vétsége miatt állapította meg. [9] 4. Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz. Alkotmányjogi panaszában kérte a harmadfokú bíróság ítéletének (és erre tekintettel az alsófokú bíróságok ítéleteinek) a megsemmisítését, mivel álláspontja szerint az ítélet az Alaptörvény több rendelkezését is sérti. [10] Véleménye szerint a másodfokú és a harmadfokú bíróságok nem alkalmazták az Alaptörvény 28. cikkét, ­ugyanis az ítéletek nem felelnek meg az Alaptörvénynek és a józan észnek sem. A bírósági ítéletek lehetetlenné teszik a közügyek szabad vitatását, valamint korlátozzák a szabad véleménynyilvánítást (Alaptörvény IX. cikke).