Kúria IV.Pfv.20.613/2021/4 10 [39] Az Alkotmánybíróság és az EJEB által meghatározott szempontrendszer vizsgálata alapján a jogsértés megítélésekor azt is figyelembe kellett venni, hogy a közéleti vitáról tudósító közléshez kapcsolódó képfelvétel (a felperesek esküvője és lakodalma) csupán a közlés témáját igazoló esemény színhelye. Az alperes az ott történtek bemutatásával támasztja alá a híradását, amely más módon – csupán leíró jelleggel – hitelesen nem mutatható be. A II. rendű felperes a Párthoz fűződő kapcsolata miatt a cikk témája szempontjából közszereplőnek minősül, a cikk ilyen „minőségében” mutatja be, felhasználva ehhez a képfelvételen rögzített eseményt. Arra helytállóan hivatkozott az I. rendű felperes, hogy általában az ismert közéleti szereplőkhöz fűződő közeli hozzátartozói kapcsolat ténye önmagában a közszereplői minőséget még nem alapozza meg. A közszereplő hozzátartozójára (és annak hozzátartozójára) csak a közüggyel kapcsolatos személyes érintettsége alapján terjedhet ki a véleménynyilvánítással szembeni fokozott tűrési kötelezettség. A Kúria megítélése szerint a képfelvétel szempontjából az I. rendű felperes vonatkozásában ez a feltétel megállapítható, a cikkben és a képfelvételen is „eseti” közszereplőként kerül bemutatásra. A cikkben többek között az ő náci karlendítései képezik a bírálat tárgyát, az ő magatartása valósítja meg a vitatott világnézet közvetítését. Az I. rendű felperes tevékenysége közvetlenül kapcsolódik a cikk témájához, amelyet azzal, hogy a II. rendű felperes nem tiltakozik ellene, annak az eszmének az elfogadását és a támogatását fejezi ki, amelyről a cikk elítélőleg nyilatkozik. [40] A magánélet egyik része az intim szféra, az, amelyből teljesen ki akarjuk zárni a külvilágot. A másik része az, amelyben a más emberi lényekkel, külvilággal kialakított kapcsolat jelenik meg. A másodfokú bíróság ennek a megkülönböztetésnek a helyes értékelésével helytállóan állapította meg, hogy az alperes hogyan és miért ragadja (ragadhatja) ki a magánéleti eseményből ezt a közéleti vitára tartozó, és a II. rendű felperes közszerepléséhez kapcsolódóan a Párt megítélését érintő képfelvételt. [41] A Kúria egyetért a másodfokú bírósággal abban, hogy nem tekinthető legitim védendő értéknek olyan magatartás magánjogi védelem alá vonása, amely ellentétes az Alaptörvény egyik értelmezési keretét adó Nemzeti hitvallással (különösen a történeti alkotmányunk idegen megszállás miatti felfüggesztésének elvetésével, a nemzetiszocialista bűnök elévülhetetlenségében is megnyilvánuló elvetésével, az önrendelkezés elveszítésének tényével). Ellentétben áll az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény 17. cikkében megfogalmazott, joggal való visszaélést tiltó rendelkezésével. A másodfokú bíróság helytállóan értékelte az Alkotmánybíróság évtizedes következetes gyakorlatát, amelynek értelmében a jogszabályok értelmezése semmiféle totalitárius rendszer dicsőítése nem minősítheti elfogadható magatartásnak [4/2013. (II. 21.) AB határozat, 16/2013. (VI. 20.) AB határozat]. Ilyen cselekmények tanúsításához ugyanis sem a nemzetközi jog (ennek részeként a Párizsban 1947. évi február hó 10. napján kelt békeszerződés becikkelyezése tárgyában elfogadott 1947. évi XVIII. törvény 2. cikk 2. pontja) sem az Alaptörvény nem biztosít védelmet. [42] Az Alkotmánybíróság és az EJEB hivatkozott döntéseiben vizsgált mérlegelési szempontokra is figyelemmel, a Kúria úgy ítélte meg, hogy a cikkben a képfelvétel felperesek hozzájárulása nélkül történt bemutatása nem jár a magánélet védelméhez fűződő joguk aránytalan sérelmével a szólás- és sajtószabadság, mint a közügyek szabad vitatását biztosító alapjogok gyakorlásával szemben. [43] Mindezekre tekintettel a Kúria úgy ítélte meg, hogy a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelem alapján vizsgált jogszabályokat, ezért azt a Pp. 424. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.