Kúria IV.Pfv.20.613/2021/4 6 [18] Megsértett jogszabályként a Mvtv.1.§ (2) bekezdését, a 8. § (2) bekezdését, a 12. § a) pontját, a Ptk. 2:44. § (1)–(3) bekezdéseit, a Ptk. 2:51. § (1) bekezdés a) és c) pontját, a Ptk. 2:52. § (1)–(3) bekezdéseit jelölték meg. Hivatkoztak az Alaptörvény VI. Cikk (1) bekezdésének a megsértésére is. [19] Felülvizsgálati álláspontjuk szerint másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a véleménynyilvánítás szabadsága, valamint a magán-és családi élet védelme mint konkuráló alapjogok között a jogalkotó által felállított, és egyértelműen az utóbbi javára kimondott prioritási sorrendet és olyan szempontokat vont az értékelésükbe és összemérésükbe, amelyeknek nem volt helye. Az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdése értelmében a véleménynyilvánítás szabadsága nem gyakorolható a magánélet sérelmére, ezt a jogalkotó a Ptk. 2:44.§-ának módosításával, a (2)-(3) bekezdések beiktatásával, illetve az Mvtv. szabályainak a megalkotásával is egyértelművé tette. Állították, hogy a családi, baráti körben végrehajtott cselekmények (így az esküvőjük) minden szempontból a magánélet védelmének hatálya alá tartoznak. [20] Hivatkoztak arra is, hogy az elsőfokú bíróság figyelembe vette „az alperes védekezésének legfőbb elemét”. Érvelésük szerint az I. r. felperes a személyes meghallgatásán megfelelő magyarázatot adott arra (18. sz. jegyzőkönyv 3. oldal), hogy miért tette azokat a karmozdulatokat, amit az alperes, és – a másodfokú bíróság is – tévesen, náci karlendítésként értékelt. Hangsúlyozták, hogy a lakodalmukon és azt megelőzően, az arra való felkészülés során, a képfelvételek készítésekor sem tanúsítottak olyan magatartást, amelyet bármely jogszabály, nemzetközi egyezmény tiltana, vagy elítélne, ellentétes volna az Alaptörvényben megfogalmazott Nemzeti hitvallással. Ezért hiányzik a képfelvétel nyilvánosságra hozatalának a törvényes indoka. [21] A képfelvétel „az otthon négy fala” közötti eseményen készült, a magánéletének eseményével kapcsolatban még egy közszereplőt is megillet az a jog, hogy abból a külvilággal annyit oszthat csak meg, amennyit akar, ez a jogosultsága nem korlátozható. Hangsúlyozták, hogy a másodfokú bíróság jogszabályt sértve hagyta figyelmen kívül, hogy az I. rendű felperes nem közszereplő. Az ő vonatkozásában fel sem merülhet, hogy bármilyen közérdek fűződne ahhoz, hogy a magánélete bármely mozzanatát a nyilvánosság megismerje, illetve a magánéletének védelméhez fűződő joga bármilyen más alapjoggal versengene. [22] Azt nem vitatták, hogy a képanyag rögzítése a hozzájárulásukkal történt, azonban állították, hogy nem volt szándékuk annak nyilvánosságra hozatala. Érvelésük szerint a másodfokú bíróság jogértelmezése azt eredményezi, hogy bár a jogalkotó az alaptörvényi és jogszabályi védelmet is biztosítja számukra, a sajtó bármikor, önkényesen beleavatkozhat a magánéletükbe, bármikor hozhat olyan döntést, hogy egy magánéleti eseményt közéleti érintettséggel bírónak beállítva hoz nyilvánosságra. [23] Érvelésük szerint iratellenesen állapította meg a jogerős ítélet, hogy egyéb sérelmezett felvételeket (menyasszonytánc, templomi esküvő, fogadás) a perben csatolt videóanyag nem tartalmazott. A csatolt DVD-n láthatók képek a fogadásról, amikor az alperes azt is bemondta, hogy név3, a név korábbi elnöke is a vendégük volt, ezt az ő bemutatásával támasztotta alá. A templomi esküvőről is láthatók bevágott képek a menyasszonytáncról (az I. rendű felperes az alperes által szintén említett név4 pártigazgatóval táncol), és az ültető kártyákról. Hivatkoztak arra is, hogy ezeknek a képsoroknak és a hegyoldali sétának sincs ideológiai vonatkozása, csupán szokványos részei egy esküvőnek, illetve lakodalomnak, még indirekt módon sem utalnak közéleti kérdésre. Ezért a képfelvétel nyilvánosságra hozatala sérti a magánélet védelméhez fűződő jogukat. A másodfokú bíróság ezzel szemben iratellenesen hagyta figyelmen kívül ezek értékelését arra hivatkozással, hogy nem szerepelnek a felvételen. Állították, hogy a másodfokú bíróság a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen mérlegelésével hozta