Kúria IV.Pfv.20.613/2021/4 4 [8] Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezéseit megváltoztatta és a teljes keresetet elutasította. [9] A másodfokú bíróság megállapítása szerint az elsőfokú bíróság az ügy körülményeit az elbírálandó jogvita szükségtelenül – és nem helyes indokkal – leszűkített tartományában elemezte; a feltárt tényeket nem összességükben, a felperesek keresetében és az alperes ellenkérelmében foglaltak (tények, jogállítások és jogi indokok) együttes figyelembevételével értékelte. Az ügyben felmerült, a jogvita eldöntésének alapjául szolgáló anyagi jogi rendelkezéseket és egyéb szempontokat a jogvita lényegétől elszakadva, formális megközelítéssel alkalmazta. Ennek eredményeként – amikor az egyes alapjogok korlátait felállította – figyelmen kívül hagyta az alperes védekezésének leglényegesebb elemét. Téves jogi álláspontja miatt pedig nem végezte el az általa felhívott versengő alapjogok összemérését. [10] A másodfokú bíróság – az alperes ellenkérelmének helyes tartalmának figyelembevételével – vizsgálódását és jogi értékelését a magánszférához és a sajtószabadsághoz fűződő jog mellett kiterjesztette egy további aspektusra is: az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésének rendelkezését a polgári anyagi jog területén közvetítő Mvtv. tárgyi hatályára. Az alperes ellenkérelmében ugyanis arra hivatkozással kérte mellőzni az Mvtv. rendelkezéseinek az alkalmazását, mert a magánszféra védelmén kívül esőnek tekintette a kifogásolt cselekménysort. E tekintetben pedig nincs jelentősége a „közszereplő” és a „nem közszereplő” személyi kör megkülönböztetésének, mivel az Alaptörvény VI. cikke és az Mvtv. tárgyi hatálya sem terjed ki bármilyen magatartás jogi védelmére. Egyik sem értelmezhető oly módon, hogy felhatalmazást ad bűncselekmény elkövetésére, vagy olyan magatartás tanúsítására, amely ellentétes a nemzetközi joggal, illetve amelyet a nemzeti jog nem támogat. [11] A másodfokú bíróság megítélése szerint a felperesek keresetének célja olyan magatartás magánjogi védelem alá vonása volt, amely ellentétes az Alaptörvény egyik értelmezési keretét adó Nemzeti hitvallással (különösen a történeti alkotmányunk idegen megszállás miatti felfüggesztésének elvetésével, a nemzetiszocialista bűnök elévülhetetlenségében is megnyilvánuló elvetésével, az önrendelkezés elveszítésének tényével. Az Alaptörvény R) cikk (3) bekezdése ugyan elsősorban az Alkotmánybíróság hatáskörét jelentő rendelkezés, annak azonban része a Nemzeti hitvallással és a történeti alkotmány vívmányaival összehangban végzett Alaptörvény-értelmezés is, amely a nemzetiszocialista rendszerrel való erkölcsi-szellemi szembefordulást is magában foglalja. Az Alkotmánybíróság évtizedes gyakorlatára utalva rámutatott, hogy a jogszabályok értelmezése semmiféle totalitárius rendszer dicsőítését nem minősítheti elfogadható magatartásnak [4/2013. (II. 21.) AB határozat, 16/2013. (VI. 20.) AB határozat]. Ilyen cselekmények tanúsításához ugyanis sem a nemzetközi jog (ennek részeként különösen a Párizsban 1947. évi február hó 10. napján kelt békeszerződés becikkelyezése tárgyában elfogadott 1947. évi XVIII. törvény 2. cikk 2. pontja), sem az Alaptörvény nem biztosít jogot. [12] A magánélet védelmére vonatkozó jog gyakorlása sem valósíthat meg joggal való visszaélést, annak révén nem követelhető a jog által nem védett magatartás védelemben részesítése. Ezzel összefüggésben alakította ki az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) az Ember Jogok Európai Egyezményének (a továbbiakban: Egyezmény) 17. cikk alkalmazására vonatkozó gyakorlatát. Eszerint az Egyezmény egyetlen rendelkezését sem lehet úgy értelmezni, hogy az bármely állam, csoport vagy személy számára jogot biztosítana olyan tevékenység folytatására vagy olyan cselekedet végrehajtására, amely az Egyezményben foglalt jogok és szabadságok megsértésére vagy pedig az Egyezményben meghat��rozottnál nagyobb mértékű korlátozására irányul. [13] A másodfokú bíróság jogértelmezése értelmében a jogrendszer alapjait tenné tönkre, ha valamely magatartást, amelyet az említett értelmezési elvek alapján a jog tilt vagy elítél,